Egy baleset margójára: a leégett pótkocsi tanulságai

Bedi Árpád kollégánkkal történt meg nemrégiben az, ami szerencsére nem gyakori: a német autópályán kigyulladt a pótkocsija, amelyet hatalmas lélekjelenléttel próbált eloltani és amikor az nem sikerült, gyors helyzetfelismerésével megmentette vontatóját! De kezdjük a történetet az elejéről! Íme, egy rövid interjú Árpáddal a leégett pótkocsiról és a nem mindennapi eset körülményeiről, következményeiről.

– Bizonyára nem lesz érdektelen többé az a bizonyos szakasz számodra, amin Németországban az A3 autópályán haladtál Linz irányába. Mi volt az első jele annak, hogy valami nincs rendben?

– Egy hatalmas robbanást hallottam. Megálltam a leállósávban, elakadásjelzőt használtam, mert akkor még csak egy egyszerű defektre gondoltam, másnak előjele nem volt. Gyér volt a forgalom, meg akartam győződni arról, hogy a következő vészparkolóig el tudok-e jutni. Amikor kiszálltam a kerék már lángolt. Azt tanultam, hogy amennyiben a kerék ég, meg kell próbálni tovább haladni, hogy a felniről leváljon az égő gumi, mert ha a pótkocsira ráterjed a tűz, azt már nem lehet könnyen oltani. Így is tettem, tovább hajtottam a leállósávban és tárcsáztam a segélyhívót, bevallom, kissé remegő kézzel.

– Mit történt ezután?

– Amikor a leállósávban haladtam, nem láttam, mennyi gumidarab esett le, csak azt láttam, hogy a tűz átterjedt a pótkocsira, így meg kellett állnom, hogy megkezdjem az oltást. A pótkocsit a porral oltóval el tudtam oltani, de ahogy kiürült a poroltó, megint lángra kapott a gumi, így oltottam tovább, amíg a két poroltóból tartott az anyag.

– Miután ez nem sikerült, hatalmas lélekjelenléttel leakasztottad a pótkocsit, így megmentetted a vontatót.

– Igen. Még a leakasztás előtt megállt egy lengyel kolléga és oda hozta az ő két poroltóját is, én pedig próbáltam leinteni az elhaladó kamionokat, de senki nem állt meg. Egy idő után megérkeztek a tűzoltók, de akkor már csak nézni lehetett, hogy leég minden.

– Történetedet már megosztottuk Facebook oldalukon, ahol minden kétséget kizáróan nagy érdeklődést váltott ki az eset. Kétféle megközelítés volt olvasható a hozzászólásokból: a kommentelők egy része azt állította, meg kellett volna állni a tűz észlelése után, a másik része szerint pedig nem. Milyen érzéseket váltottak ki belőled ezek a hozzászólások?

– Úgy vélem, hogy a kommentelők egy része mindenféle tapasztalat nélkül írogatott. Szerencsére, csak kevés embernek volt valójában dolga tűzzel. Én 1996-ban voltam részese egy hasonló esetnek, amikor egy török hűtőkamionnak 6 kereke lángolt. Kezdő pilótaként a tananyagból ismerjük csak, hogy a gumitüzet szinte lehetetlen eloltani. Mi ott is ketten próbáltuk megfékezni a lángokat, de végül a tűzoltók se tudták megmenteni azt a járművet sem. A török kolléga arcán láttam a rémületet, kérte, hogy segítsek neki, ezért odaadtam mindkét poroltómat. Az én esetemben – egy lengyel sofőr kivételével – senki nem állt meg, ami elszomorító.

– Így utólag, csinálnál bármit másképp?

– Utólag átgondolva és reagálva azokra, akik azt mondták, hogy nem kellett volna megállni, úgy gondolom, hogy egy égő pótkocsival nem tudtam volna tovább menni, mert minél messzebb megyek, annál lassabban érnek el a tűzoltók. Mindamellett szerencsétlen helyen történt a baleset, mert Passaut már jócskán elhagytam, tehát azt is mérlegelnem kellett, hogy időben érkezzen a segítség. Mivel ez a kora reggeli órákban történt, kicsi volt a forgalom. Azonban a baleset előtt körülbelül öt kilométerrel épp egy cseh kamiont előztem. Az a cseh sofőr semmilyen jelet nem adott, hogy bármilyen problémát észlelne nálam.

– Én úgy láttam, a többség azért téged és a te megközelítésedet erősítette meg. Kiderült végül mi okozta a tüzet?

– Utólag úgy tűnik, hogy fékhiba okozta a balesetet, azt a túlhevülést, amitől a gumi kigyulladt. Én szakmailag próbáltam megközelíteni a dolgot. Az oktatási anyagok és a személyes tapasztalat nem mindig ugyanazt jelenti, olvasni róla és megélni sem ugyanaz. Oltás közben még robbantak fel kerekek, volt olyan leváló gumidarab, ami több mint hat métert repült.

– Úgy látom, hogy még a fejedben vannak „mi lett volna, ha” forgatókönyvek.

– Igen, jár a fejemben, hogy mit lehetett volna tenni és mi van, ha megint előfordul ugyanez a probléma – bár nagyon kicsi rá az esély. Visszatérve az égő gumikra, én is hallottam, hogy van, aki tovább hajtva elhagyja az égő kereket, annak szerencséje van. Az én esetemben a gumi azonban csúszott és nem forgott. Lehet, hogy ha újra megtörténne velem az eset, most azonnal el kezdeném oltani, bár úgy gondolom, az eloltásra csak egy nagyon korai stádiumban elkapott tűzzel szemben lenne esély. De visszajelzés és egyéb információ hiányában úgy érzem, helyesen jártam el. Végül egyedül a közöny bántott igazán a tehetetlenség mellett, hogy a balesetet látva nem álltak meg mások, csak arra gondoltak, hogy ne keveredjenek semmibe és megússzák a pályazárt.

– Van-e bármi olyan, ami azért jó érzéseket keltett benned a baleset után?

– Nagyon sok kollégám együtt érzett velem, segíteni akartak és megkérdezték mire lenne szükségem. Én a munkát illetően maximalista vagyok, úgy álltam neki, hogy remélem, hogy megmarad a pótkocsi és a rakomány is, de többre nem tellett – sajnos. Úgy érzem, hogy mindent megtettem. Amikor már biztonságban tudtam a vontatót, értesítettem másokat is, hogy pályazár lesz. Mindvégig higgadt maradtam, csak akkor remegett meg a kezem, mikor a segélyhívót hívtam, de amikor oltani kellett, mindent kontroll alatt tartottam, amíg ki nem fogyott a poroltó, addig fújtam. A vontatót sikerült megmentenem.

– Milyen volt a vezetőid hozzáállása a tűz után?

– A cég részéről Vasas Gábor és Bujtás-Kiss Emese maximálisan mellettem állt, mind szakmailag mind emberileg, csak annyit mondhatok, hogy minden segítséget megkaptam. Nekem nagyon fontos, hogy jó közegben, összetartó csapatban dolgozzak, ahol mindenki a saját dolgát végezheti.

A 48 éves sofőr 10 éve a J.S. Logistics Kft. tagja. Szabadidejében szívesen túrázik, biliárdozik és pingpongozik. Szenvedélyes horgász, bár pecázni mostanság ritkábban jut el.