Közlekedési kultúra: megvalósítható 2022-ben vagy utópia?
Májusban van a közlekedési kultúra napja, amelynek apropóján Horváth Tibor kollégánkkal beszélgettünk aktuális kérdésekről, hogy miként lehetne jellemezni a hazai vezetési kultúrát, milyen kezdeményesék, lehetőségek állnak rendelkezésre és hogy vajon összeegyeztethető-e a gazdaságos és biztonságos vezetés. A J.S. Logistics Kft.-nél Tibor végzi a sofőrök teljesítményértékelését a járműtelemetriai kiértékelés alapján, emellett hosszú évek óta vezetéstechnikai tréner és oktató is.
Mit jelent a közlekedési kultúra 2022-ben?
Amit kellene, hogy jelentsen: egymás tisztelete az utakon, partnerségi együttműködés, a közlekedési szabályok betartása, figyelem a környezetre. Miért gondolom ezt feltételes módban? Szerintem a közlekedési kultúra kihalóban van, néha inkább a kaotikus szintet súrolja ami az utakon zajlik. Az a szomorú, hogy amíg nem minket érint, addig közömbösen átsiklunk az eseteken, pedig sok esetben emberek halnak meg vétlenül, a másik hibájából.
Mit jelent a tisztelet az utakon?
Ha csak a hivatásos gépkocsivezetőket nézem, akkor azt látom, hogy a parkolóban „jóbarátok” a kollégák, de miután a rögzítőféket kiengedték, ellenfelekké válnak – természetesen, tisztelet a kivételnek. Ahogy a szerelvény megmozdul, indul a harc az idővel és egymás ellen. Cél minél hamarabb elérni a maximális sebességet, és abból nem engedni a négy és fél óra lejártáig és még azon is túl. Ez idő alatt a lehető legtöbb kilométert megtenni, hogy valójában csak másodperceket, perceket nyerhessenek. Ezért egyesek saját és mások életét kockára téve, folyamatos veszélyhelyzeteket idéznek elő: úgy, mint például követési távolságot nem betartva haladni a másik mögött, sokszor szabályt szegve hosszasan előzni és még sorolhatnám. Mindezt azért, mert a mai rohanó világban egymásra való tekintet nélkül mindenki SIET. Természetesen kivételek mindig vannak, akiknek tisztelet jár!
Mi lenne a hivatásos sofőrök feladata?
Véleményem szerint a hivatásos gépkocsivezetőknek példát kell(ene) mutatniuk a közlekedési kultúra gyakorlásával, még akkor is, ha nyomás alatt élik mindennapjaikat. A partnerségi együttműködés fontos eleme, hogy megtanuljunk egymás fejével gondolkodni, nem csak a saját szemszögünkből szemlélni a különböző szituációkat. Ennek eredményeként felismerhetnénk a veszélyes szituációkat, előre láthatnánk egyes események kimenetelét, így sok esetben megelőzhetnénk a balesetek bekövetkezését. A közlekedési szabályok figyelmen kívül hagyása sajnos egyre gyakoribb. Sok esetben úgy tűnik, hogy a közlekedők egy részének a KRESZ csak tájékoztató jellegű. Hivatásos gépjárművezetőknél ez legszemléletesebben az autópályán történő előzéseknél figyelhető meg. Hiába létezik a szabály, hogy tehergépkocsival előzni tilos, mégis tapasztalhatjuk, hogy egyesek akár kamionsor előzésébe is belekezdenek, feltartva ezzel a szabályosan közlekedőket. Mindezt esetleg még tetézik villogtatással, veszélyhelyzetet teremtő szoros felzárkózással, a másik jármű elé történő hirtelen bevágással.
Lehet-e javuló vagy romló tendenciákról beszélni a közlekedési kultúránk kapcsán?
Javulás szerintem nincs, mert annak nem kedvez a jelenlegi helyzet. Sokan a közlekedéssel kapcsolatos veszélyekkel sincsenek tisztában, a „velem úgyse történik meg” elven vezetnek. A pénzbüntetés már nem visszatartó erő, a gépjárművezetői szakmát gyakorlók oktatása nem éri el a célját. Mivel viszonylag kicsi az esélye annak, hogy valaki szabálytalanság esetén „lebukik”, ezért ennek esélye sokak számára már nem visszatartó erő. A hivatásos gépkocsivezetők többsége úgy gondolja, hogy neki nincs szüksége oktatásra, hisz már mindent tud. Megemlíthető a személygépkocsi vezetői oktatás minőségének romlása is, az e-learning KRESZ tanfolyammal kezdve.
A közlekedési kultúra egy ország kulturális, morális állapotának lenyomata is, amely szembetűnően meglátszik az utakon. Manapság sajnos a többség egója az egekben, kevesen fordulnak alázattal bármi felé.
Vannak bevált, jó kezdeményezések?
A hivatásos gépjárművezetőknek 10. éve minden ősszel rendez a Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestülete egy versenyt – „öt tengelyen biztos kézzel” – amelyben a vállalkozó szellemű gépkocsivezetők kipróbálhatják magukat olyan összetett és sokrétű feladatokban, amelyek mérik a biztonságos, balesetmentes közlekedéshez szükséges tulajdonságokat, képességeket – szabályismeret, figyelem összpontosítás, reakciók gyorsasága, helyzetfelismerés, jármű méreteinek érzékelése, manőverező képesség.
Hogyan lehetne javítani itthon a kultúrát?
Alapvetően az általános viselkedési normák pozitív irányba való elmozdulása javulást hozna a közlekedésben is. Emellett hosszú távon eredményeket elérni az oktatások kellő életkorban való megkezdésével lehetne. Ehhez megfelelően felkészült oktatók, technikai eszközök és persze megfelelő szülői minták szükségesek. Egy gyerek, ha felnő, úgy fog majd viselkedni, közlekedni, ahogy a szüleitől látja. Ha azok rendszeresen szabályszegők, agresszívak, akkor a gyerek is az lesz majd.
Egy személyes példa: Abban az időben amikor kisgyerek voltam, a hátsó ülésen utazóknak még nem kellett becsatolnia a biztonsági övet. Volt olyan autónk is, amibe nem is volt hátul öv. Számomra az volt a természetes, hogy nem kell hátul övet használni. Később amikor olyan autónk lett, amiben volt öv, hol használtam hol nem – mikor milyen kedvem volt. Nekem ez volt a természetes, a megszokott, ami mára már nem így van. Ahogy telt az idő folyamatosan képeztem magam a biztonságos közlekedés terén, így értelmet nyertek olyan dolgok, hogy miért fontos az öv használat, a helyes kormányfogás, a helyes üléspozíció. Köszönet és hála érte mindenkinek, akik a figyelmemet felhívták ezekre, és megtanítottak a biztonságos közlekedés alapjaira (Édesapám, Köves Szilárd, Albert Péter, Szabados Dávid). Ma már minden alkalommal bekapcsolt biztonsági övvel közlekedem.
Amikor a kislányom még szinte beszélni sem tudott, kapott tőlem egy elektromos kisautót. Jó érzéssel töltött el, hogy mikor beleült a kis kocsijába, az első dolog, amit csinált az volt, hogy bekapcsolta a biztonsági övet. Ami ezt követte, hogy a kormánykereket 3 és 9 óránál fogta meg, és egyenes háttal 90 fokos üléspozícióban ült. Tőlem és az édesanyjától ezt látta, ez volt a természetes számára.
További javulást eredményezhetne a mainál több közlekedésbiztonsági akció is. Fontos lenne a hivatásos gépkocsivezetők ilyen irányú rendszeres oktatása is.
Mitől más mondjuk egy északi kultúra? Hogyan lehet, hogy Oslóban, Helsinkiben elenyésző a halálozási szám és az általános vezetési morál is nyugodt?
Pár hónapja Helsinkiben jártam a munkámból adódóan. A repülőtérre egy magyar származású úr jött értem, aki 20 éve kint él. Amikor bekapcsolódtunk a közlekedésbe, már az első percben feltűnt, hogy nyugodtak az emberek, nincs kapkodás. A sebességhatárokat mindenki szigorúan betartja, előzni tilos táblánál senki nem előz. Nem találkoztunk agresszívan viselkedő, dudáló, villogtató, feszült sofőrökkel. Az emberek mosolyognak, intenek egymásnak, barátsággal, együttműködéssel, előzékenyen közlekednek. Megjegyezném, hogy ott a közlekedési kihágásért kiszabott büntetési tételt az illető fizetése alapján szabják ki. Alapvetően mégis azt mondanám, hogy nem ezen múlik a vezetési kultúra, hanem az adott ország általános kulturális, morális állapotától függ. Ahol a mindennapokban nyugodtabb az élet, kevesebb a stresszhatás, jobban tisztelik egymást az emberek, ott a közlekedési kultúra is magasabb szinten van, és ennek következtében a balesetek száma is kevesebb.
Gazdaságosság – hogyan függ össze a biztonságos és gazdaságos vezetés? Megvalósítható mindkettő egyszerre?
Igen megvalósítható, sőt, a kettő összefügg egymással, hisz a gazdaságos vezetési stílus a biztonságot is támogatja (például sebességhatárok betartása, lassítások megfelelő alkalmazása, vezetést támogató berendezések használata). A biztonságos közlekedés mindig a prioritás, ennél semmi nem fontosabb! Mindig ügyelnünk kell saját, és mások biztonságára, a veszélyhelyzetek lehetőség szerinti elkerülésére. A balesetek 90százalékban emberi mulasztás, emberi hiba miatt következnek be. A gazdaságosság a másodlagos, és ha ehhez még társul a hatékonyság is, akkor máris közelebb kerülünk a megoldáshoz.
A közlekedés olyan, mint a sakkjátszma. Ha gondolatban pár lépéssel a partner előtt járunk, akkor előre látjuk az ő következő lépését. Ha nem csak a saját tevekénységemre figyelek, hanem a körülöttem közlekedőkére is, akkor könnyen előrevetíthető egy-egy szituáció esetlegesen veszélyes kimenetele, ami így megelőzhető.