Családként tekint a cégre

Vállalatunk 2006-os alapítása óta vannak olyan kollégák, akik a mai napig nálunk dolgoznak. Cégünk legrégebben velünk dolgozó sofőrével, Bagoly Leventével beszélgettünk az elmúlt majd 17 évéről és jövőbeli terveiről.

Lassan 17 éve lesz, hogy beléptél a J.S. Logistics Kft. kötelékébe. Ennyi még gombócból is sok – tartja a mondás. Hogyan tudod jellemezni ezt a hosszú időszakot?

Őszinte embernek ismernek a barátaim és kollégáim, így nem árulok el nagy titkot, hogy ilyen hosszú időszak alatt voltak jobb és nehezebb periódusok is. Természetesen, összességében pozitív a mérleg. Egy ilyen hosszú időszakot egy cégnél úgy kell elképzelni, mint a gyereknevelést: szeretem a munkámat, mint a gyerekemet, akire néha haragszom is, és aki van, hogy őrületbe kerget… attól még a gyerekem marad. A magánéletemben sem vagyok csapodár, számomra sokat jelent a hűség, ami manapság nincs igazán jelen az életben.

Hogyan lettél sofőr?

Édesapám is az volt és végül én is itt kötöttem ki. A J.S. Logistics Kft. tulajdonképpen a harmadik munkahelyem, 1995 óta dolgozom a szakmában. A családunkban van még sofőr, hiszen unokahúgom párja is kamionosként dolgozik.

Folytatódott családon belül a szakma?

Nem. Előző házasságomból született egy fiam, aki immáron 25 éves és informatikai területen dolgozik. Jól megállja az életben a helyét, középvezetőként dolgozik, egy vállalatnál rendszergazda.

Hogy jellemeznéd munkahelyi kapcsolataidat?

Ügyvezetőnk, Bujtás-Kiss Emese munkáját nagyra értékelem. Ő ismer engem, tudja, hogy akkor is őszinte vagyok, ha az néha kellemetlen. A sofőr kollégákkal kapcsolatban inkább zárkózott vagyok, elvégzem a munkám és vallom, hogy jobb, ha hagyjuk egymást élni.

Melyik a kedvenc autómárkád?

Egyértelműen a Scania, amit most is vezetek. A legfontosabb szempont ebben nemcsak a kényelem, hanem a jó kezelhetőség. Mindezen túl, a fogyasztás szempontjából is jó autó.

Mi a legfontosabb dolog, amit szeretsz a munkában?

Én imádom a munkámat. Ez persze nem jelenti azt, hogy olykor-olykor nem csappan meg az ember munkakedve vagy hogy ne érezném a bőrömön a szakma árnyoldalait – hogy milyen keveset láttam a fiamat annak idején. De úgy érzem, még nem égtem ki. Sőt, a pandémia alatt megszereztem a buszvezetői jogosítványt is, talán később, ha nem vállalok már nemzetközi fuvart, ez lehet a jövőm. Én a szakma szeretetét otthonról hoztam. Ezt szívtam magamba, úgy érzem, ebbe bele kell születni, hasonlóan a motorozáshoz, ami a másik nagy szenvedélyem.

Szerinted milyen a jó irányító?

Vasas Gábort mindenképp ide sorolnám. Azt gondolom, azok a legjobbak, akiknek van rálátása a másik oldalra is. Egy régi kamionsofőr például az lehet, aki nemcsak az íróasztal mögül „osztja az észt”, hiszen onnan nézve minden egészen más. Fontosnak tartom a kommunikációt, hogy minden szituációban hallgattassék meg a sofőr is, ő sokszor a gyakorlatból tudja, mit hogyan kell vagy lehet megoldani.

Mennyire vagy elégedett a munkakörülményeiddel?

Valójában mi még mindig jobban keresünk, mint a magyar átlag. A keresetünkből lehet, sőt vallom, hogy kell is, félrerakni, és még így is jobban lehet élni az átlag életszínvonalnál. A körülményekre sem panaszkodhatom, elégedett vagyok velük.

Ha munkáról van szó, én nem feltétlenül csak a saját területemre tekintek, szeretem rendszerben látni a dolgokat. Ha a munkáltatónknak jó, nekünk is jó, éppen ezért kicsit magaménak is érzem a céget.

Tudom, hogy Emese (Bujtás-Kiss Emese, cégünk ügyvezetője) minden tőle telhetőt megtesz értünk. A J.S. Logistics Kft.-re családként tekintek – annak minden előnyével és hátrányával.

Szerinted miben mérhető a gépjárművezetői munka sikeressége?

Egy jó sofőr a kiadott munkáján – amit jól elvégez – sok mindenre odafigyel. Az adott feladatvégzésen túl fontos a tiszta autó, de az is, hogy abból egy ápolt ember szálljon ki. Egy fuvarozó cég arculata a sofőrrel kezdődik! Ugyanakkor minket irányítani kell, mert csak így tudunk pontosak lenni és odafigyelni minden részletre. A kommunikáció elengedhetetlen, ha nem megy valami, segítséget kell kérni, beszélni kell. Végül a lojalitást említeném, ami manapság nem gyakori erény, úgy veszem észre, hogy sokszor csak a pillanatnyi haszonra hajt az ember.

Mivel foglalkozol szabadidődben?

Amikor tehetem, a feleségemmel vagyok, sokat kirándulunk, alig várom, hogy hazaérjek hozzá. Ha neki bármi más elfoglaltsága, csak akkor megyek motorozni. Van egy Honda NC750-esem, imádom, alig várom a jóidőt!