Ki vezet, ha nem lesz sofőr?
Magyarországon összesen körülbelül 130 ezer sofőr dolgozik, akik közül a legtöbben a negyvenes, ötvenes korosztály tagjai, tehát jelentős részük belátható időn belül nyugdíjba vonul, vagyis eltűnik a fuvarozásból. A sofőrszakma a jelenlegi húszas-harmincas korosztály számára nem túlságosan kecsegtető, hiszen a munkavégzés miatt a sofőr sokat van távol a családjától. Ezt a sofőrhiányt a (közel)jövőben valósággá váló önvezető törekvések akár meg is tudják szüntetni, még ha nem is azonnal, hiszen az automatizálásnak is vannak akár több évet igénybe vevő megvalósítási szakaszai.
Az ATLAS-L4 projekt lehet az egyik olyan kezdeményezés, amely megoldást hozhat illetve elindíthat egy kedvező folyamatot. Az MAN Truck & Bus, a Knorr-Bremse, a Leoni és a Bosch egyesíti erőit a nagyobb biztonság, rugalmasság és hatékonyság érdekében a logisztikában.
A Fernride automatizált logisztikai szolgáltatóval és a BTC Embedded Systems teszteszköz-gyártóval közösen az ATLAS-L4 projekt keretében az évtized közepére akarnak önvezető teherautókat üzembe helyezni az autópályákon.
Így ez a projekt belátható időn belül megvalósítja az automatizált és így vezető nélküli járművek használatát a logisztikai központok között autópályákon és ezáltal megteremti az innovatív szállítási és logisztikai koncepciók alapjait.
„Az automatizálás olyan formában hozhat változást, hogy hosszabb, autópályán megtett szakaszoknál el fogunk tudni tekinteni a sofőr részvételétől, de arra egyelőre nem látok megoldást, hogy a lerakás vagy felrakás automatizált legyen, ami a sofőrök munkaidejének a harmada vagy akár a fele – a fuvar jellegétől függően. ” – jelentette ki az automatizálással kapcsolatban Bujtás-Kiss Emese, a J.S. Logistics Kft. ügyvezető igazgatója.
Párhuzamban lehet állítani a vezető nélküli járművek használatát a vasúton és közúton történő intermodális szállítással, ahol az áru vasúton történő szállítása felel meg a jármű vezető nélkül megtett útvonalával, ez utóbbi természetesen közúton történik.
„Nehezen elképzelhető az automatizálás olyan résztevékenységek során, mint rámpára állni, pótkocsi kinyitása, tető kiemelése, rakományrögzítés, adminisztráció, az áru mennyiségének és minőségének ellenőrzése átvételkor, esetleges káresemény.” – folytatta az elképzelés kapcsán cégünk ügyvezető igazgatója.
Vasas Gábor, a J.S. Logistics Kft. diszpozíciójának vezetője is hasonlóan a részletekben látja a megvalósítandó folyamatok nehézségeit.
„Nem vagyok a fejlesztés ellen, csak úgy érzem, ez még nem a mi realitásunk. Számítógépek, programok segítik jelenleg is a munkánkat, ha nincs programhiba, a folyamat egyszerű. De mi történik a rendszerhibánál? Mennyire lesz ez biztonságos: különösen a veszélyhelyzetekre gondolva? Szkeptikus vagyok a kiszolgáló egységek egységessé tételének megvalósítását tekintve is, nem beszélve a tankolásról, szervizről. ” – foglalja össze Vasas Gábor.
Budai János, 62 éves sofőr, aki 13. éve dolgozik a J.S. Logistics Kft.-nél. Korábban tervező irodában dolgozott, „műkedvelő” kamionosnak tartja magát, szereti szakmáját és még legalább öt évet szeretne vezetni – természetesen, ha egészségi állapota engedi. Az automatizálásról sokat hallott, olvasott róla, aktuális témának tartja, sőt, az egyik cég telephelyén látott már egy lassan közlekedő önműködő autót, amely a pótkocsikat rendezte ott helyben. János is a megvalósítás részleteire helyezi a hangsúlyt, úgy érzi, ha a kompatibilis, szabványos egységek kialakulnak a fel- és lerakodó pontoknál, realizálhatónak tartja a fejlesztést a mindennapokban is – akár még aktív munkavállalóként is el tudja képzelni, hogy „irodai sofőrré” váljon, amelyet el is vállalna, hiszen egyébként erős számítógépfelhasználóként definiálja magát.
„Realisztikusan gondolkodva korainak tartom még kijelenteni, hogy a sofőrhiány kérdését megoldja a fejlesztés, ugyanakkor teljesen át fogja szabni a sofőrbeosztást, mert onnantól kezdve a fel- és lerakók környékén kell sofőröket alkalmaznunk, ez akár azt is jelentheti, hogy német-magyar munkáknál német munkavállalót kell alkalmaznunk a német állomások környékén és magyart Magyarországon.” összegezte Bujtás-Kiss Emese.