Kihívásokra hangolva

Cégünk főkönyvelője, pénzügyi vezetője, a mindig mosolygós Pete Mónika januárban jubilált, immár több mint 10 éve erősíti csapatunkat.
A családi kötelék duplán is vállalatunkhoz köti, párja gépjárművezetőként dolgozik a J.S. Logistics Kft.-nél, 16 esztendős nagylánya idén nyáron gyakornoki programunkban vett részt. Édesanyja Poznanban született, ezért Móni tökéletesen beszéli a lengyel nyelvet, ami cégünknél is többször hasznára vált már.

Önerőből, szorgalomból emelkedett fel a ranglétrán, az egykori bérszámfejtő és munkaügyi kollégából mára főkönyvelő és pénzügyi vezető lett. Az idáig vezető útról, feladatai sokszínűségéről és hobbijáról is kérdeztük.

„Közel öt évvel ezelőtt éreztem magamban szükséget a változásra. Szerencsémre, ezen törekvésem a cég vezetése is támogatta és nyitni tudtam a könyvelés irányába. Végül lehetőséget kaptam egy másik pozícióra. Pont miután megszereztem a mérlegképes könyvelői regisztrációmat, személyes okokból felmondott az akkori főkönyvelőnk. Így 2019 augusztusában átvettem a megüresedett pozíciót. Ekkor egy közel fél éves – bevallom, nagyon nehéz – átmeneti időszak következett, amely a betanulásról és a bizonyításról szólt, és amelyet szerencsére sikeresen teljesítettem.”

Konkrét feladatairól és annak magas szintű elvégzéséhez szükséges képességekről is kérdeztük.

„Száraznak tűnhetnek a főkönyvelő és a pénzügyi vezető feladatai, de munkámhoz a controlling is hozzátartozik, így már igencsak összetett a pozícióm. Az, hogy mit, hogyan elemzek, az eredményeket milyen számokból nyerem ki, szükségeltetik a kreativitás is. Ha a költségek csökkentéséről van szó, ott is előkerül a találékonyság. Ugyanakkor azt gondolom, a precizitás, a pontosságra való igényesség inkább adottság, mint nagy mértékben fejleszthető képesség. Számomra nem is annyira a készségek voltak fontosak, hanem sokkal inkább a tudásvágy vitt előre, az motivált, hogy fejlődni, tanulni lehet.”

Mónika egy öt fős csapatot vezet, kolleganőivel eredményesen és jó hangulatban működik együtt.

„Büszke vagyok arra, hogy meddig jutottam itt a cégnél. Alázat, rengeteg munka, sok-sok tanulás és a magánélettől elvett órák kellettek hozzá. Szeretek az irodában a többiekkel együtt dolgozni vagy akár ötletelni is. Ugyanakkor, ha elemzésről van szó, magamra csukom az ajtót, hogy a lehető legjobban tudjak fókuszálni.”

Családbarát munkahely vagyunk – erről nemcsak tanúsítvánnyal rendelkezünk, hanem kolleganőink elbeszéléseiből is számos példát tudunk felmutatni, ahogy Mónika is egy édesanyákat támogató, szupportív környezetnek írja le cégünket.

„Amikor a J.S. Logistics Kft. kötelékébe kerültem, egyedülálló anyuka voltam egy hatéves gyermekkel. Emese (Bujtás-Kiss Emese ügyvezetőnk) és Melinda (Szabó Melinda cégvezetőnk) minden esetben segített, hogy el tudjak menni a lányomért az iskolába. Mindez azóta sem változott, ha családi ügyekről van szó. Mi, a cég vezetői támogatjuk egymást, a munkatársi kapcsolatok barátiakká váltak az elmúlt tíz év során, odafigyelünk egymásra.”

Ha a jövőbeli tervekről beszélünk, ismét a fejlődés, az új kihívások kerülnek szóba. Móni nemrég iratkozott be egy adótanácsadói iskolába, azzal a céllal, hogy a törvények és jogszabályok útvesztőjében még jobban eligazodjon.

„Hosszú távra tervezek, a J.S. Logistics Kft.-nél látom magam tíz év múlva is. Ismerve cégünk tulajdonosainak mentalitását, jövőképét, tudom, hogy folyamatos cél a megújulás, a tevékenységek bővítése, így biztosra veszem, hogy lesznek számomra kihívások, amik itt tartanak, amik újabb lendületet adnak majd – ezekben mind a tanulási lehetőséget látom.”

Mivel foglalkozol szabadidődben?

„Bár mostanság kevés jutott belőle, ha van rá lehetőségem, utazni nagyon szeretek. Isztambulban többször voltam már. Nemcsak azért, mert szeretek más kultúrákat megismerni, hanem mert nagyon szimpatikusak is az ottani emberek. Szintén kiemelném a török konyhát, az ételek nagyon finomak voltak. A város különleges fekvése, az, ahogy két kontinens találkozik a Boszporusznál, a sok mecset, mind-mind rabul ejtett, biztos vagyok benne, hogy nem utoljára látogattam meg ezt a metropoliszt.

Lengyel gyökereim miatt gyerekkoromban évi három-négyszer is ellátogattunk édesanyám szülőföldjére, ez mostanság kevesebb alkalomra redukálódott, de a tavalyi krakkói utunk után, legközelebb Varsóba tervezünk egy kiruccanást a lányommal.

Korábban rengeteget kézműveskedtem, a lányom iskolájába minden adventi és húsvéti vásárra sok apróságokat készítettem. Lányommal, Lénával együtt varrtunk, üvegmatricákat készítettünk. Kellemes élményként gondolok ezekre az alkalmakra a mai napig.”