Közlekedési kultúra: milyen jövő elé nézünk?

Folytatjuk interjúnk második részével a közlekedési kultúráról szóló cikkünket Horváth Tibor kollégánkkal, aki a J.S. Logistics Kft.-nél a sofőrök teljesítményértékelését végzi a járműtelemetriai adatok alapján, emellett vezetéstechnikai tréner és oktató is.

A beszélgetés első részében, (ide kattintva elolvasható) általánosságban beszéltünk a közlekedési kultúránkról, napjaink kihívásairól. A második részben a lehetőségekről diskurálunk, hogy milyen potenciál van a képzésben, egyrészt a jogosítvány megszerzésénél és szóba kerül az oktatás fontossága is. Kitekintünk a modern eszközök kapcsán a veszélyekre és megemlítjük az elektromos autók által előidézett változásokat is.

Hogyan lehetne változtatni a közlekedési kultúrán? Min kellene módosítani a képzésnél?

A járművezetői képzés területen az elméleti oktatást részben vagy teljes egészében vissza kellene vinni a tantermekbe. A ma alkalmazott e-learning módszer a vizsgára ugyan felkészit, de a gyakorlatban alkalmazandó tudásra nem. A jelenléti oktatás során van mód elmagyarázni a szabályokat, megértetni azokat, megválaszolni a kérdéseket.

Mi a helyzet a gyakorlati képzéssel?

Sokkal több hangsúlyt kellene fektetni a gyakorlati képzésre. A vezetést a YouTube felületéről, internetről nem lehet letölteni, elmenteni és megtanulni. A vezetés nem tanulható, csak tapasztalat útján lehet elsajátítani! Minél többet vesz részt a közlekedésben valaki, annál több megoldandó szituációval találkozik, amelyek által egyre több tapasztalatra tehet szert. Már a kezdetekben fontos a jó példa elsajátítása, hiszen az rögzül, amin később már nehezen lehet módosítani.

A jogosítvány megszerzése után mire lenne szükség?

Kötelezővé tenném mindenki számára az olyan típusú vezetéstechnikai tréningeket, amiket a SPEEDWORLD Hungary Kft. szervez. Jómagam is részt veszek oktatóként a cég által szervezett tréningeken, ami büszkeséggel tölt el. A személyautós tréningek mellett teherautós, buszos képzéseket is tartunk. Nagyon fontos, hogy veszélyhelyzet kezelésből még egy 20 éves tapasztalattal rendelkező gépkocsivezető is kezdőnek számít, hisz a veszélyes szituációk kezelését senki nem tapasztalja és gyakorolja minden nap. A vezetéstechnikai tréningek mesterségesen elállított körülmények között lehetőséget adnak a gyakorlatban megtapasztalni, hogy milyen összefüggés van a fékút, a féktávolság, a reakcióidő alatt megtett út között, hogyan viselkedik a jármű bizonyos körülmények között, hogy reagál a járművezető egy adott szituációra.

Ha mesterséges körülmények között lehetőség van egy-egy veszélyhelyzet – például vészfékezés, kikerülés, ezek ötvözése – megoldásának begyakorlására, akkor a közlekedés során felmerülő hasonló szituációk sikeres megoldása sokkal eredményesebben megvalósulna.

A közoktatásban a tantervbe mi kerülhetne bele a közlekedés témaköréből? Jelenleg használatos az 5. osztályos iskolásoknak egy gyakorlati közlekedési szituációkat bemutató kiadvány, bár ehhez nem kapcsolódik kötelező gyakorlati oktatás.

Alapvető közlekedési ismeretek oktatását már az általános iskola alsó tagozatában is el lehetne kezdeni, vagy akár óvodás korban, persze a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő szinten. Ebben a jól felkészült tanároknak jelentős szerepe lenne, valamint igénybe kellene venni közlekedési szakemberek (rendőrök, járművezető oktatók) segítségét is. Valamilyen módon a gyerekeket is motiválni kellene, és értékelni a hozzáállásukat. Több intézményben van már erre irányuló kezdeményezés, ami remélhetőleg a következő években még inkább elterjed majd. Nagyon fontos – főleg a gyerekeknél – a gyakorlati szemléltetés, amelyre kitűnő helyszínek az egyre népszerűbb   KRESZ parkok.

Személyes tapasztalat: 8 éves koromban kaptam egy kismotort édesapámtól, amivel nem csak motorozni tanulhattam meg, hanem a zalaegerszegi KRESZ parkban édesapám segítségével megtanulhattam, melyik tábla mit jelent, hogy kell szabályosan közlekedni. Ezt a tudást később sikeresen kamatoztathattam a mindennapokban.

Érintőképernyő, fedélzeti monitor, útközbeni okostelefonhasználat? Segít vagy veszélyeket hordoz?

Ha ezeket az eszközöket szabályszerűen használják, nem okoznak gondot, sőt segítheti is a járművezetőt (például: navigáció), de ha ezeket menet közben használja valaki, akkor elvonja a figyelmet a közlekedésről, ami könnyen baleset forrása lehet. Fontos, hogy ezen eszközök nem megfelelő használatának veszélyeire nyomatékosan felhívjuk a figyelmet!  Egy másodperc figyelemkiesés 50 kilométer/órás sebességgel haladva, közel 15 méter vakon vezetést jelent! Ha ez idő alatt, valaki lelép a járművünk elé, úgy ütjük el, hogy szinte észre sem vesszük, hiszen nem leszünk képesek lereagálni az adott szituációt.

Mi a legnagyobb kihívás napjainkban a kamionsofőrök számára az utakon?

Minden! Nem kell nagy dolgokra gondolni! Elég, ha egy szivargyújtó nincs rendesen bedugva a helyére, és az útdíjfizető készülék csak egy kis szakaszon nem működött, Magyarországon máris 165 000 forint a büntetés, nem beszélve más országokról. A kilencedik vezetési óra után nem biztos, hogy tud azzal foglalkozni a gépkocsivezető, hogy csippan-e a készülék vagy sem. Beszéljünk kicsit a vezetési- és pihenőidő szabályok betartásáról (2007 óta él az 561-es rendelet), amelynek módosításait a sofőrök többsége tudja, ismeri, és a lehetőségeihez képest próbálja betartani. Eznem mindig könnyű feladat. A parkolók általában túlzsúfoltak, van, aki csak a benzinkút, vagy parkoló ki/bejáratánál tud megállni, sokszor úgy, hogy mások közlekedését akadályozza. Így a nyugodt pihenés szinte kizárt, ha arrébb is kell állnia, akkor a pihenő megszakad, ami újabb stressz, rettegés a büntetéstől. Folyamatos a nyomás, még egy átlagos napon is (odaér-e időben a felrakó/lerakó helyre, mennyit kell várakoznia), és ezt nehéz hosszú távon jól kezelni.

Sajnos, sokszor előfordul, hogy a sofőrökkel nem megfelelő hangnemben beszélnek teljesen indokolatlanul. Állandó a rettegés „a Hatóságtól”, a büntetésektől, amik hol indokoltak, hol nem. Egy hivatásos gépkocsivezető mihelyst elfordítja az indító kulcsot, beindítja a motort, sebességet kapcsol, kiengedi a kéziféket, máris „célponttá” válik.

Végül egy „kitekintő” kérdés: van-e olyan technika, szokás, ami az elektromos autók elterjedése miatt változik meg a vezetésben, a közlekedési kultúrában?

Az elektromos autóknál két tényezőt kell megemlíteni, amik a közlekedés biztonságára kihathatnak. Az első, hogy ezek a járművek sokkal jobban gyorsulnak, mint a hagyományos hajtásúak. Ez egy veszélyhelyzetnél előny is lehet, de egy kevésbé gyakorlott járművezetőt ez „elragadhatja”. Másodszor pedig, hogy a járművezetés során a jelentkező zajhatások is sok információt adnak a gépkocsivezetőnek a jármű viselkedéséről (például a sebességéről). Mivel ezek a járművek sokkal csendesebbek, ezért ezen információk elmaradnak, ami gondot jelenthet: zaj nélkül a sebesség is kevésbé érezhető, annak, aki bent ül az autóban. A zajhatás csökkenése okán a veszélyhelyzetek is sűrűsödhetnek, hiszen a többi közlekedő számára kevésbé érzékelhető a jármű „jelenléte”.